Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rusikxa sifpil

2010.04.22

Kép

Zuhanyzom...

 

Csepegve csöpögő csapok,

csak ti ,

el ne áruljatok.

Csobogva súgjátok,

ha hűtitek  megfáradástól ,

s értem izzó testét.

 

Azt mondod hús, és én szeleteket vágok ki magamból.

Tompítom lelkem fájdalmát. Hát vedd szádba! És vegyük számba, -Miből vagyok én? Hol laknak árnyim, erényeim? Vajon egészemben, hol leledzem?-

Túl sok gyerekből raktak össze. Álmokat esznek, és folyton kérdeznek.

 

Sétálok....

 

Már nyílnak a réti virágok, és ébred az éhező világ.

De a platánok....

Emlékeikből megöregedett foltos kérgüket, eladták a télnek. Állnak most csupaszon, fehéren. A fák még beszélnek, csak ők hallgatnak mélyen.

Az egyik, a tavai termését nem engedte el. Mind rajta lóg. Fityegő gömb fülbevalók... ébredjetek.

Ébredjetek!

 

Folyton....

 

Nem olyankor esem kétségbe, mikor szívemnek idegen ember bánt. Olyankor inkább kristályossá tisztul az elmém, és az akaratom.

Hogy milyen erősen tudok kétségbe esni?

.....

 

Utcán...

 

Azt mondod szeretsz. Én hiszek neked. Valaki mást mond, és megingatja hitem. Te nem jössz, hogy csitíts... Hogy szíveddel megfojtsd, elölj bennem minden kételyt. 

Bár ringat még a remény, úgy érzem magvető álmokkal szédülve surranok.

Félek!

Mert nélküled nincs se éjjelem, se nappalom.

 

Te magadra, én magamra?....

 

Nem tudok!

Mindig vörösek a hajnalok...

Ott a fa alatt,

emlékszel?

S újra szitáló esőből cseppeket gyűjtök. Miből összeraklak újra, és újra. Oly módon, hogy lágy szivárványszín járja át tested minden molekuláját. 

H2O

Lehetetlen atomot képezvén. Ha mégis el akarnál menni (egyedül hagynál), szétrobbanj!

S újra elered az eső....

 

Buszon....

 

Nem érinthetlek, csak leírt szavaimmal. Amik megfagynak bennem, elhervadnak. Mint a virág, ha letépem őket. Csak a szerelmem biztos, és a vágy. Utánad.

Erős vagyok ezáltal. S te, erősebb vagy nálam.

A halott virágokból, újraéledsz.

 

Sötétben....

 

Állandó jelet vésnek bennem a kérdések.

Miért?

Szám cserepessé szikkadt elérhetetlen ajkad után. Lassan semmivé leszek, és mindenné válok. Ott már nem találsz rám, pedig várni foglak. Csak te felejtesz el érezni irántam, s akkor végleg eltűnök....

 

 

Megjegyzés: N.R.R.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Rusikxa sifpil

(ÉN-nek, 2010.04.30 22:08)

Bárcsak tudnék szárnyakat adni testemnek...
Repülhetne, akárcsak a szívem.
A szavak megfagynak, és lebegnek idebenn. Te, sosem fogod ezt megérteni... Én vagyok az őrület, a puszta sikoly.... penge, ami nem csak felsérti rinocérosz bőröd, hanem húsig hatol.
Látsz most?
Ez nem az én vérem! S mégis.... magam halok.

Ne szeress! Az nem kell. Csak fájdalom jár érzéseidért.... mást nem is adhatok.

-M-

Rusikxa sifpil

(Valaki, 2010.04.26 10:58)

FURCSA GONDOLATAID VANNAK.
CSAK NEM, .... ?
SZÉPEN KÉRLEK BANYA! NAGYON VIGYÁZZ MAGADRA.

N E K E M

SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
TUDOD MIT KELL TENNED. MENJ!!! ÉS ADDIG, AMÍG ÚGY ÉRZED HOGY KELL. CSAK MEGNYUGODJ. NE FELEDD,
AMÍG ESÉLYT LÁTSZ, KÜZDJ MEG MINDENÉRT!

SZERETLEK ÉN